1

Igaz történet - Így lettem saját magam főnöke

Már van munkám

A húszas éveim szinte teljes egészében azzal teltek, hogy munkát kerestem. Magyar-angol szakos tanári végzettségem van, a diploma után el is helyezkedtem egy gimnáziumban, de onnan a leépítések miatt hamar távoznom kellett. Hiába voltam jó, valahogy nem találtam normális állást. Eleinte idegölő volt, és igyekeztem minél több szerződéses munkát elvállalni, hogy valahogy eltartsam magam. Érettségi előkészítőt tartottam magyarból és angolból, nyelvet oktattam, fordítottam, honlapot szerkesztettem, még egy spirtitualitással foglalkozó blogot is indítottam hobbiból. Persze, mindenközben lázasan kerestem állást. Végül akadt egy remek lehetőség egy multinál. Eleinte nagyon élveztem, de aztán elkezdett frusztrálni, hogy nem marad időm a saját projektjeimre. Azok ugyanis annyira beindultak már akkorra, hogy nem lehetett csak úgy kiszállni. Egy hónap múlva világossá vált, hogy döntenem kell. És tudom, hogy furán hangzik, de végül felmondtam. Rájöttem ugyanis, hogy én már egy sikeres vállalkozó vagyok, csak ezt eddig nem hittem el. Lehet, hogy nem minden hónapban jön össze annyi pénz, mint a multinál, de én osztom be az időmet, élvezem a munka minden percét és azt, hogy bármikor jöhet egy újabb lehetőség. 

Barbi (32)

 

Minél előbb kezdd el!

Annál job tanácsot soha nem kaptam még, mint amit az egyik tanárom mondott a tánciskolában: "ha másnak is át akarod majd adni a tudásodat, kezdd el minél hamarabb, akár már a saját oktatásoddal párhuzamosan". Ha ő nem beszél rá erre, akkor csak úgy mertem volna tanítványokat vállalni, amikor már a kezemben van az oktatói papír, így viszont első évtől - tizenkilenc éves koromtól - oktattam óvodásoknak, később pedig kisiskolásoknak táncot. Így értettem meg, hogy az oktatáshoz nem elég a tehetség és a tudás - aki tanítani akar, annak meg kell tanulnia a másokkal való foglalkozás minden csínját-bínját. Mire minden olyan papír és tudás a kezemben volt, amit szerettem volna, már 25 éves voltam. Ha akkor, teljesen zöldfülűként állok oda egy felnőtt tanítvány elé, semmit sem tudtam volna kezdeni vele, így viszont már volt egy hat éves tapasztalatom, amivel azonnal több magántanítványra is szert tehettem. Most a saját fellépéseim mellett a tanítás adja a keresetem nagy részét, így szinte az iskolapadból kikerülve lettem egyéni vállalkozó. 

Petra (29)

 

Munka mellett sem lehetetlen

Egy virágüzletben dolgozom eladóként. Szeretem a munkámat, de gyakran előfordul, hogy jó pár óráig nem jön vevő. Egy nap eldöntöttem, hogy ilyenkor megpróblom az üzletet egy kicsit csinosítani, díszíteni. Az ötelteimből aztán indítotam egy blogot. Persze, szigorúan álnéven, nem akartam, hogy a főnököm megtudja, másra is van energiám a munka mellett. Nem sokkal később azonban kiderült, de a főnököm reakciója teljesen más volt, mint amire számítottam. Nagyon lelkes lett, bátorított, hogy folytassam a blogot, sőt, arra is megkért, hogy a többi üzletének a berendezéséért is én feleljek. Szóval, tulajdonképpen előléptettek. Annyira belejöttem a dologba, hogy hétvégente már vállalok ismerősöknek kisebb lakberendezési munkákat is, és remélem, hamarosan belevághatok a saját kisvállalkozásomba is. Egyelőre még munka mellett, de ki tudja, mit hoz a jövő! 

Kinga (23)

Jegyvásárlás